Klári az Uaz, tisztes nevén Uaz 452 története 1987-ben kezdődött, egy akkor még Szovjetuniónak nevezett ország, Uljanovszk nevű városában. A gyár szinte kizárólag állami, katonai célokra gyártotta termékeit, így nem csoda, hogy azok némiképp fapadosak voltak. Klári felszereltsége azonban még ebből a sorból is lefelé lógott ki: dobozos, ablaktalan, kétüléses kivitelben készült, dobfékekkel, minden létező extra mellőzésével. Talán épp ezért kissé szomorúan is gurult le a szerelősorról. Úgy sejtette, dicstelen sors vár rá a katonaságnál, esetleg valahol Szibériában egy állami nagyberuházáson. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!
Vagonra rakva, egyenesen Záhonyig vitték. Itt gyors nyomtávcserét és átrakodást követően Budapest felé folytatta útját, immár a szocialista blokk "legvidámabb barakkjában". Bár ez utóbbi kijelentés némiképp vitatható az tény, hogy Klári a legrosszabbnál jobb sorsot látszott kifogni a nagy rulettkeréken. Némi raktározást, papírozást, szocialista módi szerinti eljárást követően a gép a Pécsi Vízművek tulajdonában kezdte meg élete első részét. 10 évet húzott itt le. Ez a 10 év minden szegletében nyomot hagyott. De nem kizárólag rosszat persze. A Vízműnél nagy becsben tartották. Éves futása valamivel 5000 km felett volt, de a karbantartáson túl még helyes kis matricákat is kapott a szépre érzékeny lelkektől.
Aztán a világ '89-'90-ben megremegett alatta. Alkatrészeinek sokaságán virító "Szgyelano Szészészépé" forrás meghatározó felirat, magyarázó erejét vesztette, épp úgy ahogy a vízmű is hamarosan kikerült a Nagy Állami Kezekből. A zavaros időket Klári sem úszta meg: szerkezete kopni kezdett, vasvázába bevette magát a rozsda.
Így ért el első jubileumához, az autós szemmel azért már jelentékeny kornak minősülő 10 évhez. '97-et írtunk. '89 nem csak valaminek a vége volt, hanem sokkal inkább valaminek a kezdete is. Többek közt újjá indult a cserkész mozgalom Magyarországon. Jelen sorok írója 11 éves cserkészújoncként ott lehetett a hajnali fényeknél, amiért nem tud eléggé hálás lenni a Teremtőjének. 1996 újabb mérföldkő a cserkész mozgalom életében: újra - immáron másodszor is - újjáalakult a 673. számú PIUS cserkészcsapat. Ott is ott lehettem, immár vezetőként. És az UAZ? Nos igen, ezen a ponton mosolygott reá a Jóisten napocskája igazán.
Csapatunk akkori Parancsnoka, Dr. Gulyás Kovács Gergely cst mögött szorosan állt támogatóként Édesanyja, Dr. Révész Mária és Édesapja, G. Kovács András. András bá gondolt egyet és barátai közt keresgélve felkutatott egy lehetőséget. Nem habozott, akkori időben borsos áron, megvásárolta a 673. sz. Pius cserkészcsapat számára a járművet. Ezért és még számos jótettéért nem győzünk hálával gondolni András bá-ra és a Családjára, akik éveken át segítették nem kevés anyagi ráfordítás és kedves törődéssel az UAZ és a Csapatunk munkáját.
Klári első bevetése igazi hard landingre sikerült. A frissen alakult kis Csapat 1997 nyarán egy Dér völgynek nevezett helyen ütötte fel nyári táborát. Jó messze a civilizációtól, ekképpen a szilárd burkolatú utaktól. Ráadásul a Csapat nem is választhatott volna rosszabb (vagy épp jobb?) időpontot a tábor számára. 11 napból 8-on esett, vagy szakadt az eső vagy épp jég. Klári állta a sarat. Szó szerint. Vizet hordott, papot taxizott, fiúportyán rekedt, ronggyá ázott kölkeket mentett. És azt hiszem, még élvezte is. Egyszer sem hagyott ott bennünket. Vagyishogy... egy éjjel zászlólopásra lopakodva, egyik fagydugóját kitolta. De nem lett belőle baj, bár a máig meglevő "nem gyári jellegű" ablakolását a motortér hátsó részén, akkortájt szerezte.
Hamar a Csapat tagja lett. Eleinte 'AUAZ' néven, később Kláriként. A Csapattal együtt nevetett, együtt sírt. Ha épp jobban ment a sorunk, több törődést kapott, ha viharosabb vizek jöttek, kevesebbet. Átmenetileg még gyámság alá is kellett helyeznünk. Évek, táborok, események, csapatparancsnokok jöttek mentek. Azok, akik '97-ben gyerekként örültek neki, felnőttek, családot alapítottak, lassan az ő gyermekeik generációja érkezik a cserkész kor határára. Klári jön-megy, fáradhatatlanul... azazhogy... a számos ??? hosszú évek azért nem múltak el felette nyom nélkül. Szerkezete a gondos karbantartás mellett is megfáradt, fényezése megkopott, a rozsda mindenhová beette magát. És eljött az óra, amikor ez már tarthatatlannak bizonyult. Klári nagyon beteg lett. Elengedjük vajon a kezét? Betoljuk a bontóba és elfelejtjük?
Na majd, ha FAGY! Klári a világ legjobb autója. Kenterbe ver mindent, ami 4 keréken valaha közlekedett és közlekedni fog. Klári annyi cserkészgyerek örömét szolgálta már, annyi arcra csalt mosolyt, annyi cserkészvezető homlokáról űzött el gond szülte árnyat, hogy az nem lehet, hogy sorsa a bontó legyen! Egy cserkészkerület állt fel egy emberként, hogy megmentse. Klárit, az Uazt. A tetterő mellé csak az a bizonyos apróság hiányzik. Az, ami mindig a legkevesebb 20 éves koron "onnan": az anyagiak.
De szerencsére itt vagy Te, aki mindezt olvasod. Te, aki reményt adhatsz, Te, aki nélkül nem tudjuk megmenteni Klárit, de aki, ha picit is segít, BÁRMIRE képesek leszünk. Segíts nekünk kérlek!